Nem olyan régen a keresztény világ húsvétot ünnepelte, Jézus feltámadását. Ezekben a napokban az internetet és a postaládákat is elárasztják a különféle üdvözletek és jókívánságok – jórészük nyuszival és tojással díszítve. Hiszen, ha húsvétról beszélünk, azt hiszem, leszögezhetjük, hogy több embernek jut eszébe először a nyuszi és a tojás, mint Jézus feltámadása.
Hirdetés
De hogy jön a húsvéthoz a tojás? A sok húsvéti üdvözlet közepette láttam egy nagyon szép gondolatot, amelynél a „kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad”: bár tojásokat ábrázolt, mégis elmondott valami nagyon fontosat a keresztény húsvét lényegéből. A képen ez a mondat volt: Ha a tojást egy külső erő feltöri, az élet befejeződik. De ha egy belső erő töri fel, ott élet kezdődik. A nagy dolgok mindig belülről kezdődnek. Szép húsvétot mindenkinek!
Mert nekünk, keresztényeknek a húsvét valóban az élet ünnepe. Nem csak a tavaszt ünnepeljük, meg az új hajtásokat, és hogy újra életre kel a természet. Nem egy visszatérő, ciklikus megújulást, újjászületést ünneplünk, hanem az egyszeri és visszavonhatatlan Örök Életet. Hiszen a feltámadásnak a lényege ez: Jézus él, legyőzte a halált, és nekünk is megnyitotta az örök élet kapuját. Ezért ilyenkor, húsvétkor nem csak annyi történik, hogy megemlékezünk valamiről, felidézünk egy rég megtörtént eseményt. Hanem hálát adunk azért, hogy ennek ma is hatása van a világban: hogy az Isten él, nem hagyott minket magunkra, mi pedig kapcsolatba léphetünk vele. És mint ahogy a tojásból élet születik, úgy kaptuk meg Jézus kereszthalálában és feltámadásban az örök életet – hogy életük legyen, és bőségben legyenek, mondja Jézus Szent János evangéliumában. Ezért kerül olyan gyakran az asztalra és a locsolók zsebébe húsvétkor a tojás, mint az új élet szimbóluma.
A nagy dolgok mindig belülről kezdődnek – olvashatjuk a húsvéti üdvözleten. Hitünket, a kereszténységet talán sokan látják úgy, mint szabályok összességét, előírások halmazát, mint egy külső erőt, amely összetör. Aki azonban így tekint az Egyházra és hitünkre, az olyan, mintha a tojáshéjat akadálynak, felesleges megkeményedésnek látná a leendő kiscsibe körül. A tojáshéjra szükség van, hogy az a kis élet egyáltalán kifejlődhessen. De ha belül nincs élet, nincs kiscsibe, a tojáshéjnak nincs értelme. Így van ez az Egyházzal is.
Jézus azért alapított Egyházat, hogy bennünket segítsen, hogy kibontakozhasson az emberben Isten Örök Élete, már itt a földön. Hogy legyen az embernek egy olyan otthona, ahol megkap mindent a lelki fejlődéséhez, hitben való növekedéshez, az Istenhez való közeledéshez – hogy valóban, belül, az ember szívében legyen élet, Örök Élet.
Nálunk, Csornán, a premontrei templomban ezt az életet talán különösen is meg lehetett tapasztalni húsvét hajnalban. Templomunkban már régóta szokás, hogy Jézus feltámadásáról szinte valós időben emlékezünk meg, vasárnap hajnalban, a 6 órakor kezdődő szentmise keretében. Az ember azt gondolná, hogy ki kel fel ilyen korán csak azért, hogy imádkozzon… Az igazság azonban az, hogy hál’Istennek nagyon is sokan. És mikor a szertartás elkezdődik, a padokban nem félálomban ásítozó embereket láthatunk, hanem derűs tekintetű, örömmel teli embereket. Amikor pedig a szertartás elején az felzúg a Dicsőség, szent áldás tisztesség, a feltámadt Úrnak ének, tapintani lehet ezt az életerőt, amelynek énekhangjai szinte szétfeszítik a templom falait: Ha a tojást egy belső erő töri fel, ott élet kezdődik. Jó megtapasztalni ezt a belső erőtévről évre, minden húsvétkor, hogy micsoda élet van bennünk, keresztényekben. És hogy Krisztus feltámadásának a célja valami ilyesmi is volt – hogy mi, hívő emberek életet vigyünk más emberek életébe is. Akik nincsenek ott Jézus feltámadásakor, vagy valamiért megfogyatkozott az Istenbe vagy emberekbe vetett hitük. Akikben az Örök Élet örömét elhomályosítja ennek az életnek fájdalma. Jézus feltámadásának, és Örök Életnek az örömhíre nekik is szól – hogy életük legyen, és bőségben legyenek.
